Sziasztoook! Vártam, hogy jöjjek csak volt egy kis összetűzés... na mindegy, úgy vélem, ez nem a nagyvilágra tartozik, de azért gondoltam mondok róla pár szót. Viszont meggondoltam magam. Könnyű az élet. Jelenleg. Ám senki sem tudhatja, mit hoz a jövő... még a jövőbelátók sem... mert olyanok nem is léteznek! De mindegy. Azért tök jó nap volt a mai. Egyszerű órák, könnyű tesi. Bár kaptunk oltást és mellesleg én jobb kezembe kaptam (jobbkezes vagyok...) ezért az órai anyagból nem írtam le szinte semmit. Megkérdeztem, nem baj-e. Hát nem volt baj, mert sokan nem tudtak még írni. De sokan voltak, akik csak SZÍNLELTÉK, hogy nem tudnak írni, közbe meg egymást emelgették, meg táncoltak, meg tököm tudja mit csináltak... Bocsi. :D
Szóval, az van, hogy készülök nektek és persze magamnak is valami egészen új, extra kinézetet csinálni, csakhogy most éppen csak ideengedtek egy 1/2-3/4 órára, szóval nem húzom az időt, inkább ami lényeges és emlékezetes, azt leírom. De ne számítsatok sok olyanra... ;) Szóval: elvileg pénteken néhány osztálytársammal (fiúkkal lányokkal) moziba megyünk, megnézzük a Kaptárt 3D-ben, de az is lehet, hogy a Feláldozhatókat vagy az Emlékmást... majd meglátjuk. Még zsebpénz is kell meg meg kell még kérdeznem másokat, hogy jönni akarnak-e esetleg. Biztos rossz lesz. Úgyse jön össze. Megpróbálom ebben a hitben tartani magam és akkor talán összejön. De ez sem biztos... mindegy, azért remélem, lesz belőle énekes-halott...

Igen, ez az idézet igaz, amit felül találtok. Mit takar ez: Légy hangos, légy erős, légy büszke! Hát biztosan valami vidám dolgot vagy embert. De nem. Ez nálam csak egy filmből való napi (de)motiváló idézet. Én most boldog vagyok így is, na de meddig... (L) Kell egy kis idő, amíg átgondolom azokat a dolgokat, amik történtek: a dogák, az osztálycsere, az oltás, a beszélgetések, a pénteki mozi... át kell gondolnom ezeket és a heti programomat is. Ezért elég sok dolgom van... gondolatban. (LLL) :D Hogyha elolvastátok unalmas, értelmetlen dumámat, azért köszönetet kell mondjak előre és utóra is, de azért nem kérek bocsánatot, hogyha találtok sértő idézeteket és káromkodásokat, mert a fiatalok nagy része elköveti ezt az aprócska hibát. Ahogy én is, de szerencsére nem sokszor és ezen mértékeket igyekszem mindig betartani... csak néha nem megy. De előfordul. Most nincs szükségem a káromkodásra, boldog vagyok anélkül is. És tudom, a boldogtalan, szomorú, elkeseredett emberek ezrt olvasva úgy érzik, nagyképű, hencegő k*rva vagyok, de nem, ez itt egy blog és azt írok ki, amihez kedvem van, anélkül hogy bárkit meg akarnék bántani. És ez így jó.

Egyszerű. Gondolkodj reálisan és gondolj bele, mit mondasz, mit teszel, kit mivel zaklatsz, nevettetsz meg. És akkor mindenki tisztelni és szeretni fog. Már csak egy aprócska külső-belső frissítés kell és megvan a "tökéletesen tökéletlen" lány. Egy kis aprócska hülyeség miatt ne bántódj meg: azt is tudhatod, hogy akik nagyon hamar megsértődnek valamin, azokat nem igazán szeretik a körülöttük lévő emberek, mert komolytalannak gondolják őket. Pedig a sértődős emberkék sem azok... csak mélyen rejtegetik szomorúságuk, borújuk valódi okát és semmilyen áron nem terítenék azt ki senkinek, emiatt pedig kommunikációs, társasági problémáik adódhatnak. Azt mondom nektek, skacok, hogy ha rejtőzködős, csendes emberek vagytok, tartsátok meg félig a jellemeteket, de csempésszetek bele valami újat... oké, ez most valami hülye szappanopera-dumának tűnik, ám az igazság az, hogy nem igazán annak szántam...

1. Próbáld megtartani szerény, csendes hajlamaidat, de közben egy kis eredetiséget és vagányságot is csempéssz a "csomagodba". Senkinek sem árt egy kis pozitív újítás, nekem hihettek, én is próbáltam újítani kicsit és nem olyan nehéz.
2. Néha kapcsolódj ki: ne görcsölj, én is szoktam régen, de szerintem nagy hülyeség. Van ilyen-olyan duma, hogy a stressz mégsem káros, sőt vannak oldalak és könyvek, melyek(b)en azt írják, hogy a stressz egyenesen hasznos, de ne higgyetek el ilyen baromságokat, mert ezeknek fele sem igaz. Nem mondom, hogy hátsó szándék rejtőzik e cikkek mögött, de azért lehet benne valami gyanús... mindenesetre hülyeség, ennyi adott tény. Ha stresszelsz, ideges vagy, görcsöl valamid az izgulás/düh miatt, próbálj minél hamarabb lenyugodni és koncentrálni a lényegre. Nyugtasd meg magad belül-kívül és kezdd el újult erővel megint, amibe belekezdtél.
3. Ha hazaértél, nyugodtan ülj le egy negyed-fél órácskát tévézni vagy Facebookozni, utána ebédelj meg bőségesen és csak utána kezdj hozzá iskolai tevékenységeidhez. Hidd el, sokkal derűsebb leszel, ha úgy vészeled át a sulit, hogy tudod, otthon sem csak a kínok kínja vár rád tárt karokkal...

Lényeg az, hogy nem mindig könnyű vidámnak tűnni és lenni egyben. De azért sokszor jut eszembe boldogító időszak, fogalom vagy személy. Bár néha nem könnyű, én is tisztában vagyok ezzel, de erősen próbálj mindig ezekre a boldogító, derűs tényezőkre gondolni és minél jobban törekedni arra, hogy el is érd őket.